Anne egy koreai tini lány aki elmeséli mi történt vele és a legjobb barátjával. Az első fejezetben elmeséli mi történt vele a nyári szünetig.

Helló, az én nevem Anne. Had mutassam be magam mielőtt még elmondanám a történetemet. Én egy átlagos koreai lány vagyok. Nem azt mondanám hogy én vagyok a legszebb lány ezen a világon és a sulimban 3 "kedves" lány eléggé érzékelteti velem, de inkább folytassuk a bemutatkozásomat. Nem is vagyok valami magas. Ahogy már mondtam koreai vagyok és Koreában is lakok egy faluban a szüleimmel. Az angol nevem Anne, az igazi az Han Min Mi (한 민미).

A történetem az akkori legjobb barátomnál kezdődik. Mielőtt még elkezdem őt is bemutatom. Az ő neve Henry. Akkoriban szemüveges és fogszabályzós volt és nem volt valami helyes kinézetű srác, tele volt az arca pattanásokkal, de az engem nem zavart ,mert ő volt a világ legjobb barátja. Nem volt beképzelt, mindig kedves volt, nem volt az a beképzelt ,,én gazdag vagyok" típus és határtalanul mosolygott. Akkor is vidám volt amikor rossz napja volt ,mindig megvígasztalt és felvidított ,még ha belül rosszabb kedve is volt ,mint nekem. Akkor még hülyeségnek tartottam azt a mondást ,hogy fiú-lány barátság nincs. Na akkor vágjunk is bele.

Az nap reggel gyönyörű napsütésre keltem, még be is sütött a szobámba. ami elég ritkán szokott lenni. Akkor időben keltem, szokásosan fel vettem az iskolai egyenruhámat, majd lementem reggelizni és indultam suliba. Általában vagy suliban vagy útközben találkoztam Henryvel, de akkor suliban találkoztunk. Mint normális napokon még az órák előtt átnéztük a dolgokat, beszélgettünk és hülyéskedtünk, majd becsöngettek és kezdődtek az órák. Miután lementek az órák és már mentünk hazafelé Henry egy kicsit idegesnek tűnt és megkérdezte, hogy ráérek-e másnap suli után (de mivel valamennyire stréber volt tudni lehet hogy az nap csütörtök volt és kizárásos alapon másnap péntek volt). Igent mondtam. Még mindig idegesség futott át a szemén, mint egy teszt előtt és folytatta mondani valóját, hogy csinálhatnánk valamit együtt, mert  már rég szórakoztunk együtt.

Másnap már nagyon vártam a délutánt, suli után gyorsan hazamentünk mind ketten, hogy lerakjuk a cuccainkat és azért mégse uniformba menjünk át is öltöztünk. Aztán találkoztunk a buszmegállóban és bementünk a városba. Ott hülyéskedtünk, elmentünk moziba és egyet enni, majd egy játék teremben ahol jót szórakoztunk. A játék teremben nyertünk is egy telefondíszt. Ami egy összerakható szív volt, nagyon cukin nézett ki csak kicsit olyan volt, mint a szerelmes pároknak, de ez engem nem érdekelt, mert tudtam hogy a másik fele a legjobb barátomnál lesz. Gyorsan akasztottuk a telefonunkra. Végül a közeli parkba mentünk sétálni. Sokat beszélgettünk, majd leültünk egy padra, Henry hozott innivalót, majd zenét hallgattunk úgy, hogy osztoztunk egy fülesen... És akkor Henry megszólalt egy komoly hangon, ijedtemben elkezdtem hülyéskedni, mert még az előtt nem nagyon történt olyan eset és nem tudtam, hogy kezelni a helyzetet. De erre ő nem reagált és folytatta a mondanivalóját azon a komoly hangon. A következőt mondta: ,,Tudom, hogy van "egypár" fiú akinek bejössz és tudom, hogy jobban néznek ki, mint. És és.... izé... hogy is mondjam... én nagyon... kedvellek,de jobban, mint egy barátot!" Az utolsó mondatot gyorsan elhadarta és miután befejezte rögtön el is futott. Abban a pillanatban nagyon viccesnek találtam, de akkor este nem jött a szememre álom. Nem hagyott aludni az amit mondott és végig gondolkodtam az estét, majd a hétvégét. Nem tudtam koncentrálni. Aztán eljött a hétfő és reggel csak ott ültünk egymás mellett. Egész nap alig beszéltünk és csak néztünk ki a fejünkből. 

Aztán jött a keddi nap. Első óránk tesi volt és az egyik "kedves" lány eltalált egy nem régen felfújt kosárlabdával és csak azért, mert félreértett egy helyzetet ami azzal a fiúval történt aki neki tetszett. A labda pont orron talált,de szerencsémre nem tört el csak ömlött előle a vér. Henry gyorsan hozzám futott és összeszedett. Mivel a tesi tanár nem nagyon bírta a vért megkérte Henryt, hogy vigyen az iskolaorvoshoz. El is vitt, felmentést kaptam az óra alól és még egy vattát az orromba. Mit ne mondjak nem volt valami kellemes érzés, de azt mondták, hogy még egy kicsit ott kell maradjon és addig is menjünk a pihenőbe. Henry elvitt, de ott is előjött az a komoly hang, mint az nap. Azt mondta: ,,Sokat gondolkoztam, hogy mikor és hogy mondjam. De most eljött a pillanat, hogy feltegyem neked ezt a kérdést... Leszel a barátnőm?" Kicsit meghökkentem, de mire megtudtam szólalni ő visszament tesire. Az nap iskola után nem mentünk haza felé együtt...

Másnap reggel korán bementem, mert akkor általában senki sem szokott bent lenni Henryn kívül. Az nap előtte érem be és elbújtam. Amikor belépett a terembe és elkezdett a helye felé menni én gyorsan előugrottam a búvóhelyemről. Kicsit megijedt. De aztán odaállt elém mélyen belenézett a szemembe. Mielőtt még ő megszólalt gyorsan elkezdtem mondani:

-Amit tegnap mondtál azon sokat gondolkodtam és végül arra jutottam, hogy... miért is ne?!- erre felcsillant a szeme.

- Ez azt jelenti, hogy igen?!?- erre bólintottam- Vagyis mostantól te a barátnőm vagy!?! - megint bólintottam, ő meg örömében megölelt. Az nap jobban szórakoztunk, mint máskor. Még amikor hazaértünk akkor is beszélgettünk.

Teltek a napok, majd a hetek és végül már több, mint egy hónapja együtt voltunk, de mindig egy kicsit mintha változott volna. Már nem volt egyfolytában olyan vidám, mint régebben, elkezdett keményen dolgozni, már nem töltött velem olyan sok időt, mint azelőtt és elkezdett egy kicsit beképzelt lenni. De még így is sokkal jobb volt a többi fiúnál és örültem, hogy ő a pasim. Volt még egy változás, de az nem Henryn volt, hanem rajtam... A változás pedig nem más volt, mint hogy mindig egyre jobban beleszerettem. Már a nyakunkon volt a nyári szünet és már álmodoztam milyen jó lesz. Mert akkor majd több időt töltünk együtt és elmegyünk együtt a tengerpartra meg hasonló dolgok. 

Megosztás a facebookon